Gordon Carlisle: Leap
Az első technika, amellyel művészetterapeutaként megismerkedtem és azóta is gyakran használom a kollázs. Tökéletes terápiás ülések indításához, vonakodó kliensek, csoporttagok bevonásához, felébreszti a képi szemléletmódot. Emellett olcsó, hiszen újrahasznosítható anyagok tucatjait vonultatja fel. Terápiás felhasználhatóságáról még írok, most egy kis történeti bevezetés.
Művészettörténeti szempontból először a kubisták építettek be a képeikbe festészettől idegen anyagokat, kollázsaikban az élethűen megfestett tárgyak mellé valódi tárgyakat, újságpapírt, bélyeget, gyufaszálakat ragasztottak, hogy a festmény valóságát, autonóm terét hangsúlyozzák. Mint népművészeti technika századokkal korábban is népszerű volt már Európában és Ázsiában is.
Maga a kollázs megjelenése 1912-ben tekinthető a modern művészet mérföldkövének is. Pablo Picasso Csendélet nádszövettel című festményébe az ecsettörlő rongy egy darabkáját applikálta, így hozva létre az első kubista kollázst. A kollázs a francia coller – ragasztani, ragasztás szóból ered. Picasso, Braque és Gris is elkészítette az első papier collés-kat, papírkivágásokból ragasztott kombinációkat. A képek témája világosabb lett, textúrájuk gazdagabb, és általában is tartalmazták a való világ egy - egy kész darabkáját, textúráját. A kompozíció egyszerűbbé és monumentálisabbá vált, a térbeli viszonyok azonban gyakran igen bonyolultak voltak. Az egymásra rétegződő, egymást részben lefedő sík formák szimultaneitása a képmező elülső felén keltett némi térérzetet, a tér más részeit viszont háttérbe szorította.
Olaszországban a futuristák a kor ideáinak – gyorsaság, dinamizmus, gépesedés – kifejezésére használták a kollázst. Az orosz konstruktivisták alkotásaiban szintén megjelent ez a technika.
E médium határait a húszas évek dadaista, szürrealista alkotói szélesítették ki szövegek, főcímek szokatlan kontextusának alkalmazásával. A kollázs technikája átkerült a háromdimenziós művészeti technikák közé „assemblages” formájában.
A negyvenes években az absztrakt expresszionista alkotók a művészi szellemiség úttörő mivoltának kifejezésére alkalmazták a kollázst. A hatvanas évek pop art művészei a pop kultúrát reprezentáló tárgyakra helyezték a hangsúlyt műveikben, úgymint televízió alkatrészek, hirdetések, képregények, élelmiszer-csomagolások.
A kortárs alkotók is újra és újra felfedezik maguknak a kollázst, művészi mondanivalójuk megfogalmazására, megjelenítésére, mint a fenti alkotás, amely Gordon Carlisle műve és a Leap címet viseli.
A szöveg forrásai:
Hollingsworth, M. (2005): Egyetemes művészettörténet. Napraforgó Kft., Budapest.
Atkinson, J. L. (1996): Collage Art: A Step-by-Step Guide and Showcase. Rockport Publ. Glouster.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése